Az éjszaka élõhalott vadászai, kiknek lelke a testük foglya maradt, kikrõl számtalan legenda, elbeszélés - mese és valós történet kering. A legendák szerint Tamriel elsõ vámpírját Molag Bal teremtette, így ítélve körök kárhozatra egy legyõzött ellenfelét. A legenda viszonylag késõi - Dunmer - eredete ellenére igaz lehet, legalábbis a démonherceg szféráját tekintve. Megerõsíti ezt a nézetet az a tény is, hogy a nyugati civilizációkban elsõként a Második Császárság idejébõl maradtak fent említést érdemlõ beszámolók, melyek mindjárt több klánról is szólnak. A legenda számos változata ellenére, melyek némelyike egy legyõzött démonurat, a Templom egy szentjét, netán egy õsi hatalmas szörnyeteget neveztek meg, az elsõ vámpír egy elbukott kalandozó volt. Az Elsõ számos vérvonalat is megteremtett, melyek mindegyike az õsvámpír egy-egy fontosabb tulajdonságát örökölte. A vér hígulásával azonban a hátrányaik nem csökkentek: a napfény és a tûz ugyanúgy sebzi mindegyik leszármazottat.
Morrowind területén - hivatalosan - nem léteznek vérvámpírok. Ezt állítják legalábbis a Templom papjai, s ha állításuk nem lenne ennyire mereven demagóg, akár el is hihetnénk nekik. Valójában nagyon is "élnek", bár a Templom minden kétséget kizáróan megritkította a soraikat. Mit tudunk hát a vámpírokról?
A vérvámpírok
A klasszikus vámpírmesék alakjai. Élõhalottak és vérrel táplálkoznak, noha egyáltalán szükséges az életbenmaradásukhoz. Valójában - halottak lévén - nem klasszikus éhség az övék, a vérre csupán a testüknek van szüksége, melyet friss vér vagy mágia segítsége nélkül nem képes regenerálni. Kétségtelen azonban, hogy az idõsebb vámpírok olyannyira megszokják a vér ízét, hogy táplálékként kezelik azt, így pótolva a halandó életükben rögzült táplálkozási igényüket. Ennek ellenére a vámpírok nem feltétlenül gonoszak vagy vérszomjasak, legalábbis a fiatalabb tagjaik biztosan nem. Cyrodiil tartományban a nemesek körében szinte divat egy-egy vámpírral tartani a kapcsolatot, annak ellenére, hogy ez korántsem veszélytelen - a fiatal vámpírok között ugyanis elég nagy számmal fordul elõ a végsõ halál, köszönhetõen a vámpírvadász szervezeteknek, az általánosan elfogadott vallások papjainak és a hithû kalandozóknak. Míg azonban Cyrodiil tartományban némiképp elfogadottabb a vámpirizmus mint jelenség, addig ez Morrowind tartományban korántsem mondható el: a hûvös és zárkózott Dunmer nép itt is megmutatta, hogy tulajdonképpen kinek a területérõl is szól ez az írás. Ennek köszönhetõen azonban a tartomány és fõleg a sziget vámpírjai sokkal rejtõzködõbb életmódot folytatnak, melyet könnyûszerrel meg tudnak tenni, hiszen a Birodalom ezen területe bõvelkedik az elhagyott erõdök, sírok és romvárosok számában. A romok és a sírok sötétjében pedig a Templom és a vámpírvadászokat is túlélõk, s egyes kietlen területeken még a náluk is sokkal õsibb, igazi vámpír-rettenetek szövik terveiket és indulnak vadászni a gyanútlan utazókra, kereskedõkre. Vannak azonban olyan áldozataik is, akik képesek szembeszállni velük, õk többniyre a halandók tapasztalt harcosai, fegyverforgatói, varázstudói - vagyis a többségnél mindenképp erõsebbek. Egyben õk azok akik a legnagyobb veszélyt hordozzák, lévén nekik van esélyük túlélni a vadászatokat. A vámpír-vezérek tudják ezt és sokszor küldik ki a klán gyengébb tagjait az alig érezhetõen erõsebb ellenfél ellen, két okból is. Amennyiben a vámpír visszatér, úgy bizonyítja a rátermettségét és az erejét. Amennyiben nem tér vissza, úgy a klán nagy eséllyel egy erõsebb tagot szerezhet magának. A vámpírizmus ugyanis egy betegség, melyet egy vámpírtól kapott sebbel lehet megszerezni. Az áldozat testében három nap alatt terebélyesedik el a kór, mely a szokatlan kipihentség-érzésen túl semmiféle tünetet nem mutat, s ha a rövid idõ alatt nem keres fel egy papot vagy egy szentélyt a gyógyulása érdekében, akkor a harmadik nap végén - ám mindenképp éjfélkor - megkezdõdik a rövid ideig tartó átalakulás, melynek során meghal, hogy vámpírként ébredhessen fel az éjszaka közepén. Ha az áldozatot a vámpírklán tudatosan fertõzte meg, akkor hamarosan új, sötét társakra találhat, ellenben ha véletlenül vált vámpírrá, akkor nagy eséllyel egy számkivetett, élõ és holt által is üldözött pária válik belõle, míg utol nem éri a végzete, vagy a vérvonalához tartozó klánja valamilyen kisebb csoda folyamán be nem fogadja. Erre azonban nagyon kevés az esély és az ifjú vámpír biztosan számíthat rá, hogy a klán öregje szabályos öngyilkos küldetések kiadásának egész sorával fog megbizonyosodni az ifjú képességeirõl. Mindettõl függetlenül a számkivetett vámpír a szigeten sokkal nagyobb eséllyel bukkanhat a klánja nyomára, lévén a Templom három kivételével kiírtotta már mindegyiket. Az erõsek, a settenkedõk és a mágiahasználók azonban nagy eséllyel élnek túl minden csapást, ez pedig tükrözõdni látszik a túlélõ klánokon is. A Quarra vérvonal képviseli az erõt, tagjaik ereje és állóképessége kiemelkedõ, ösztönösen forgatják a súlyos fegyvereket és hordanak súlyos páncélokat, s a csatákba az Északiakhoz hasonlóan tomboló õrülettel határos bátorsággal vetik bele magukat, mely talán nem véletlen, hiszen a tagjaikat elsõsorban az Északiak közül választják. A Berne Klán vámpírjai inkább a lopakodást és a gyorsaságot választották, s elõszeretettel mérgezik meg az ellenfeleikek, s támadnak rá a már meggyengített áldozataikra - meglepõdnénk, ha kiderülne, hogy a császári embertípust kedvelik a tagválasztáskor? Az Aundae vér potens mágiahasználóvá alakítja a vámpírokat, kik a képességeiket kihasználva elsõsorban hipnotizálják az áldozataikat a táplálkozás elõtt. Még belegondolni is félelmetes, hogy a vérvonal kizárólag nemes elfeket emel a soraiba. Botorság lenne azonban elhinni, hogy csak a három vérvonal tagjai élték túl a Templom purgáló akcióit. Nagyon kevesen bár, ám mégis akadnak olyanok, akik tudnak például az Azura által a Salvel Sírboltba börtönzött õsöreg vámpírról, aki csak a saját fajtájával hajlandó szóba állni. Igaz, bántani nem bánt senkit... S, hogy a Templom még nem jutott el e vámpírig? Nos igen, az elbeszélések szerint a sírboltot a Vörös Hegy oldalába vájták. Ennek ellenére a vámpír hollétérõl tudók - kik nagyobbrészt a Telvanni Ház tagjai, szimpatizánsai - elvétve megpróbálkoznak egy találkozó létrehozásával, hogy megbizonyosodhassanak arról a Nyugaton már elterjedt nézetrõl, miszerint a vámpírizmus még a kifejlett stádiumában is csak egy betegség és visszafordítható folyamat. A mágikus hagyományok kutatói közül azonban nem mindenki szeretne errõl egy vámpírral értekezni, õk azok akik úgy gondolják, hogy Molag Bal közbenjárásával a folyamat visszafordítható, így a vámpír újra halandóvá válhat. Állításaikat alátámaszhatja egy régen élt Armiger, kik naplót vezetett vámpírlétének napjairól, s a csodálatos kigyógyulásáról, melyet Molag Bal szülõhelyén, az egykori Bal Ur városában nyert el. A naplóját sajnos a Templom indexre helyezte, így Morrowind területén csupán elvétve akadhatunk egy-két másolatára...
A hamuvámpírok
Az Ashlander törzsek legendáiban tûntek fel elõször, ám Dagoth Ur hatalmának megnövekedésével a Templom követõi is hamarosan megismerkedhettek a Vörös Hegy vámpírjaival. E lényeket sokan összetévesztik a vérvámpírokkal, azonban a táplálkozási szokásaikat kivéve midenben különböznek azoktól. Bár a hamuvámpírok is vért isznak, õk valóban élnek - több ezer esztendeje ugyan és némiképp õrülten, de élnek. Õk ugyanis Dagoth Ur testvérei, kikre a hagyományos gyógyító mágia és a varázslatok már nem nagyon hatnak, s kiknek a puszta létezésük is a természet megcsúfolása. Az õ vámpírizmusuk nem betegség, csupán egy õrült isten valóra vált álma, egy áldás, melyben a testvéreit részesítette. Nem alkotnak klánokat, azonban nincs is erre szükségük. A Templom az elmúlt évszázadok alatt, mióta tud a létezésükrõl, mindössze egyetlen hamuvámpírt volt képes elpusztítani, s a többiek után eredt neves hõsök, kik a Templom áldását és legnevesebb ereklyéit vitték magukkal sem tértek vissza soha többé a Szellemhatár túlsó oldaláról. A feljegyzésekbõl tudni lehet, hogy a Vörös Hegy õsi dwemer romjaiba fészkelték be magukat, melyekbe az óriási személyes hatalmukat is túlbiztosítva, az egykori és a közelmúltból toborzott hû követõik eltorzított hadseregét is telepítették...
Forrás: Ismeretlen