Jön a hóhér, kezében a fáklya
Várja, hogy elkísérje a lányt utolsó útjára.
Halk sikoly hagyja el az áldozat száját,
Nem tudja mivel csillapítani vágyát.
Vágyát, hogy szabadon szálljon mint a madarak,
Vágyát, hogy kezéről a kötél leszakad.
Hirtelen jön a rideg valóság,
S a lányt elönti a forróság.
Hová lettek a szép madarak?
Neki már csak a máglya maradt.
Nem érez már semmit a lány.
Mennyet vagy poklot kíván.
Hallja még az utolsó hangokat:
„Égessük meg a boszorkányokat!”
Balra néz, de szemét bántja,
Már készül testvére halála.
Sikolt még egy végsőt így adva tudtára
A legszörnyűbb átok sújt majd a világra.