A boszorkányszombatok igen jól megszervezett találkozók voltak, amikor is a boszorkányok urukkal, a Sátánnal találkoztak. Dicsőítették, beszámoltak tetteikről, utasításokat kértek tőle, majd féktelen, erkölcstelen mulatozásba merültek. Az összejövetelek efajta elképzelése meglehetősen későn alakult ki, és csak az XVI. század végén vált a boszorkányhit elválaszthatatlan részévé.
Az elhagyatott területeken való csoportos összejövetelek számos ősi kultúrában fellelhetőek, de a boszorkányszombatok ezen leírása legfőképp a korabeli illetékes hatóságok dokumentumain alapul. Nők ezrei állították, hogy ilyen összejöveteleken vettek részt, de valójában békésen aludtak otthonaikban.
Ezeket a vallomásokat javarészt a legelképesztőbb kínzásokkal csikarták ki belőlük, másrészt, tekintetbe véve a kor általános és mélységes hitét abban, hogy boszorkányok márpedig léteznek, elképzelhető, hogy maguk is elhitték, amit "szabad akaratukból" vallottak. Az sem elképzelhetetlen, hogy személyes ellenségeiken akartak íly módon bosszút állni, hiszen a vádlottakat arra is kényszerítették, hogy nevezzék meg társaikat.
A boszorkányszombatok lefolyására vonatkozó elképzelések természetesen sok részletben különbözőek voltak, de vannak bizonyos erre vonatkozó állandó motívumok. Ilyen például, hogy a boszorkányok éjjel gyűltek össze, boszorkánykenőccsel bekent eszközökön, esetleg démonok hátán lovagoltak a helyszínre. KÍsérőként gyerekeket szedtek össze. Ismételten tanúbizonyságát adták a Sátán iránti hűségüknek, beszámoltak neki gonosz tetteikről, és tanácsot, dícséretet, vagy éppen büntetést kaptak tőle. Ez után lakomáztak, táncoltak, mindenféle fajtalanságot műveltek.
Boszorkányszombatokat meghatározott időpontokban tartottak, ilyenek voltak például október 31-én (mindenszentek előestéjén), április 30-án (Walpurgis-éj), és mind a négy, kereszténység által átvett pogány ünnepen (február 2.: gyertyaszentelő ünnep, június 23.: Keresztelő Szent János napjának előestéjén, augusztus 1.: aratóünnep, december 21.: Szent Tamás napja), de ennél gyakrabban is előfordulhattak mulatozások. 1611-ben Madeleine de Demandolx francia apáca azt vallotta, hogy: "a boszorkányságra való megtérésem óta minden nap tartanak boszorkányszombatot!"
A résztvevők számát a boszorkányüldözők fantáziája szabta meg, De Lancre százezer személyről beszélt, viszont a legtöbb vallomásban 50-100 névnél több nem szerepelt.
Forrás: Reader's Digest - Misztikus Történetek Gyűjteménye