Megrázó természetfölötti találkozásról számoltak be a kelet-angliai Norfolk és Suffolk határán fekvő Bungay városából. Abraham Fleming elbeszélése szerint 1577. augusztus 4-én, szombaton vihar tört ki Bungay felett. Az istentiszteleten hatalmas fekete kutya jelent meg, „végigszáguldott a templom főhajóján... elrohant két térdelő hívő között, és... egy mozdulattal elroppantotta mindkettőjük nyakát”. Majd egy másik hívőnek „úgy megmarkolta a hátát, hogy... a férfi... összezsugorodott, akár az égető tűzben a megperzselt bőrdarab”. A kutya jelenlétének további bizonyítékai „ott maradtak a templom kövén, akárcsak a templom kapuján, megdöbbentő hasított és roncsolt jelek formájában, amelyeket mintha mancsával és karmával ejtett volna”. A nyomok később eltűntek, de hasonlóak fennmaradtak a közeli Blythburghben, ahol a fekete kutya aznap állítólag ugyancsak látogatást tett.
A leírás gömbvillám tevékenységére utal. A viharról beszámol a bungay-i egyházközség 1577-es évkönyve, valamint a Raphael Holinshed által összeállított Chronicles (Krónikák) 1587-es kiadása is anélkül, hogy említést tenne a kutyáról. Fleming tudott erről, mivel a Chronicles új kiadásának egyik szerkesztője volt, de a puritanizmus szószólója lévén egy értekezésében, amelyben a gyarlóság miatti bűnbánatra szólított fel, a bungayi viharhoz hozzáfűzte a borzasztó fekete kutya történetét is – kihasználva a helybéliek babonásságát annak a puritánus értelmezésnek az alátámasztására, hogy a vihar és a villámlás Isten büntetése. Kelet-Anglia lakói hittek egy hatalmas, kísértetszerű fekete kutya létezésében, amelynek vérben forgó szeme akkora, mint a csészealj. A puritánok a sátán kutyáját látták benne, akit a gonosz küldött Isten parancsára.
Norfolk és Suffolk egyes részein az emberek még ma is rettegnek „Owd Shuck”-tól, ahogy a helybéliek nevezik.
Forrás: Misztikus Történetek Gyűjteménye