Könyvek azért vannak, hogy olvassák őket. De mit kezdjen az olvasó a rejtélyes Voynich-kézirattal, amelynek szövegét máig sem sikerült megfejteni? A mű Wilfred Voynichról kapta a nevét. A kereskedő 1912-ben vásárolta a kéziratot az olaszországi Frascatiban egy jezsuita iskolától.
A kézirat valószínűleg már több évszázada annak a régi ládának a mélyén porosodott, amelyben végül megtalálták. Eredete valamint szerzője is ismeretlen, bár közvetlenül mellette hevert egy 1666. augusztus 16-i levél, amelyet Johannes Marcus Marci, a prágai egyetem rektora írt Athanasius Kircher jezsuita tudóshoz. Eszerint a kézirat Roger Bacon XII. századi angol tudós alkotása.
Marcus Marci megjegyzi, hogy a könyvet a Prágában élő II. Rudolf német-római császár vette meg 600 dukátért. Nem tudni, hogyan került az uralkodóhoz, de egyesek úgy vélik, feltehetően 1584-ben jutott a kontinensre. Maga a kézirat 204, 13x23 cm-es oldalból áll - 28 oldal elveszett - és mindegyik színes rajzokat, valamint titkosírással írt szövegeket tartalmaz. Bár évszázadokon át foglalkoztak a megfejtésével, ma sem tudjuk milyen nyelven írták, vagy rejtjelezték, de a mű elkészültének célja is ismeretlen.
A kézirat első látásra olyan, mintha középkori füvészkönyv lenne, amely a gyógynövényekkel foglalkozik, gyűjtésük és felhasználási módjaikat ismerteti. Ugyanakkor számos csillagászati térképet, diagrammokat is találhatunk benne, s az egészet furcsa, meztelen nőalakok díszítik. Mindemellett a legtöbb ábrázolt növény csupán a képzelet szüleménye, legalábbis Földünkön egyenlőre nem beazonosítható.
Amikor Voynich özvegye, Ethel 1960-ban, 96 éves korában meghalt, a kéziratot egy másik antikvár könyvárus, Hans Karus vette meg. Számos sikertelen eladási kísérlet után Kraus végül az amerikai Yale Egyetem könyvtárának ajándékozta a kéziratot 1969-ben. Jelenleg is ott őrzik lapjai közé zárt titkaival.
Forrás: Reader's Digest - Misztikus Történetek Gyűjteménye