A főnix egy mitikus szent tűzmadár. Eredetileg az egyiptomi mitológia egyik teremtménye. A főnix a monda szerint 500-15300 évig élt - attól függően, melyik mondakörben olvasunk róla. A főnix gyönyörű, vörösarany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéjágakból fészket készít, meggyújtja, majd vele együtt porrá ég. A hamvakból egy új és fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirhából készült tojásba, és eltemeti Héliopoliszban, a nap városában.
Az egyiptomiak a főnixet gólya- vagy gémszerű madárnak tartották. A Holtak Könyve és más szent óegyiptomi szövegek tanúsága szerint Héliopolisz egyik szent szimbóluma volt, és szoros összefüggésben állt a felkelő nappal és annak istenével, Rével.
A görögök átvették a benu megnevezést, mely később egyenértékűvé vált saját phoinix szavukkal, ami Fönícia nevéből eredt, jelentése pedig bíborvörös. A görög és római ábrázolások a madarat inkább pávához vagy sashoz hasonlították. A görögök szerint a főnix Arábiában élt egy kút mellett, hajnalban megfürdött annak vizében, Apollón pedig megállította kocsiját, vagyis a Napot az égen, hogy hallgathassa a madár énekét.
A Hunan tartománybéli régészeti kutatóintézet szerint Kínában már 7400 évvel ezelőtt hittek a madár létezésében. He Gang, a kutatóintézet vezette a Gaoming emlékeknél folyó leletmentést, a talált leletek a kutatók szerint vallásos szertartáshoz kapcsolódtak. Az újkőkorszaki helyszínen találtak egy vázát, amelynek mintázatán a főnixmadár látható.
A kínai főnix inkább hasonlít egy pávára vagy fácánra. Az itteni kultúrában az égi kegyelem jelképe volt. Feltételezik, hogy eredetileg az ég uralkodójának küldöttét, a szélistent ábrázolja, így válhatott később a madarak királyává. Azon nőknek, akik álmukban főnixet láttak, kiváló, erényes fiaik születtek.
A főnix a feltámadás és az örök élet jelképeként a korai keresztény irodalom népszerű témájává vált. Hittek benne, hogy a madár tényleg létezik.
Egy feltételezés szerint a főnixmadár mondáját egy kelet-afrikai madárfej ihlette. A madár olyan sós síkságokon fészkel, ahol tojásai vagy fiókái nem tudnának életben maradni, ezért magas dombot épít, hogy az megtartsa a tojást. A körülötte felszálló meleg levegő a lángok által felmelegített levegőre hasonlít.