Anyámnak
Csak vágtatnak bennem a szavak s a gondolatok,
Anyák napjára neked ó anyám, mondd mit adhatok?
Neked, ki a méhében hordott, s oly sok évig velem küzdött...
Mert áldott vagy ezért az asszonyok között!
Most hozzád szólok, s veled minden anyához,
Kik áldással járultok ehhez a világhoz,
Remélem tanításotok nem volt hiába,
Mert tőletek borul a természet virágba.
Most saját utam járom, mely rögös és kemény,
S pofonokat oszt az élet, de te mindig ott vagy, hogy megvédj.
Meghálálni mindezt hogyan is tehetném?
Mikor minden anya így óvja, félti gyermekét.
Csak rakosgatom a rímeket, bár ezek csak szavak,
S mert megóvni egy gyermeket mily' nagy feladat.
Most szemedbe nézve, lelked tükrében magamat látom,
S nem kérdezem többé, miért vagyok e világon.
Látod már gondolatom mily' csapongó?
Csak köszönetet mondhatok neked, te ragyogó,
Kiben a szeretet lángja sohasem szunnyadó!
Köszönöm, hogy szeretsz, mert ez jó útmutató,
S hogy vezérfényként ragyogod be világomat,
S csukott szemmel, de éber szívvel őrizted álmomat!
Ha csak félannyira leszek gyermekemnek jó anyja,
Mint te voltál, s vagy nekem,
Csak felnézek az égre, s mondhatom:
Hálát adok anyámért neked, ó Istenem!