Áruló
Kiben bízhatsz ezek után,
Mikor barát álult el csúnyán,
Mikor az ég felé emeled két kezed,
S nem tudod hinni, hogy ez létezhet.
Szíved tépi sajgó fájdalom,
S próbálsz úrrá lenni a bánaton,
Mert te csak adtál, és adtál,
Miközben csak szidalmat kaptál.
Gonosz szavakat és üvöltést,
S nem mosolyt és baráti ölelést,
Végezetül tanácsom, s maradjunk ennyiben:
Sehol e világon soha ne bízz senkiben!