Könnycseppek
Ha tudnád mennyire szenvedek,
Vajon megbocsájtanál?
Mert tudd, átkozom a percet,
Mikor szóra nyílt a szám!
Hogy tudnék ezek után a szemedbe nézni,
Mert csakis én tudtam ilye ostoba lenni!
Nem tudom az éveket élni nélküled,
Hogy fogom kibírni?
De szívemen e vérző sebbel
Tudom tovább kell lépni.
Szívemben egy bús dal szól,
S a fájdalom földre ránt,
Tudd meg, hiányzol,
S ballépésem nagyon bánt!
Telnek az órák, a napok, s hetek,
S az fáj nagyon, hogy nem lehetek veled,
De én tehetek róla, csakis én,
Ha nem nyitom ki a szám, még mindig veled lehetnék!