1692 januárjában 141 személy ellen indítottak boszorkányságért pert. Az első vádlók között voltak a kilencéves Elizabeth Parris, akire rohamok jöttek, lármázott, testét kicsavarta. A tüneteket mind boszorkányságnak vélték. Hasonlóképp viselkedett a 11 éves unokanővére is, Abigail Williams. Később náhány idősebb tanút, köztük Ann Putnamet és Mary Warrent is ilyen rohamok kezdték gyötörni. Amikor pedig a húszéves Sarah Churchill nem volt hajlandó gazdája, George Jacobs ellen tanúskodni, a többi lány azzal bírta rá álláspontja megváltoztatására, hogy őt is boszorkánysággal vádolták meg.
A bírák elfogadták a vádat, maguk is hittek benne, hogy a gonosz ártó tettekre bírhatja az embereket, e célból különleges, természetfeletti hatalommal ruházza fel őket. Ilyen például, hogy míg áldozataikat kínozzák, képmásuk máshol van jelen, és valami ártalmatlan, köznapi dolgot végez. Ez a hiedelem végül kizárta a védelem minden lehetőségét.
Boszorkányüldözésre ezen kívül is akadt példa ekkortájt New Englandben, viszont a legtöbb dokumentum a salemi boszorkányperekről maradt fenn. Az "igazságszolgáltatás" következtében 19 személyt akasztottak fel, köztük George Jacobsot. A 80 éves Giles Coryt egy mezőn zúzták halálra. Sarah Osborne pedig börtönben halt meg, miközben az ítéletre várt - ő közte volt az első vádlottak sorában.
Az utolsó kivégzésekre 1692 szeptemberében került sor, nem sokkal később, 1693 januárjában a bírák már nem fogadták el a képmáselméletet, így a boszorkányság vádja értelmét vesztette, az eljárások megszűntek.
A hisztéria fenntartásában nem kis szerepet játszott az egyik vezető egyházfi, Cotton Mather. George Burroughs tiszteletes a bitófa alá lépve határozott hangon mondta fel a Miatyánkot, ennek folytán bűnössége kétségessé vált. Mathernek azonban sikerült meggyőznie a tömeget, hogy mégis végezzék ki. Amikor pedig a salámi események kezdtek feledésbe merülni, Mather Margaret Rulet használta eszközként, hogy újra felkavarja a kedélyeket. A lány egyébként sem viselkedett normálisan, és egyszer Mather templomában kapott rohamot. Az egyházfi megállapította, hogy az ördög szállta meg a lányt. Arra késztette, hogy fedje fel a környéken azokat a boszorkányokat, akik megmenekültek a per idején. Szerencsére győzött a józan ész, és újabb hisztériahullám nem kerekedett.
Négy évvel a salemi perek után az esküdtek aláírtak egy vallomást, amelyben kinyilatkoztatták, hogy tévedtek, és bocsánatért könyörögtek. Ann Putnam 14 évvel később azt állította, hogy nem tudta mit tesz, mivel a Sátán félrevezette.
Forrás: Reader's Digest - Misztikus Történetek Gyűjteménye