Succubus és Incubus
Boszorkányhit Európában:
A gonosz lényekben való hit gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Ennek a hitvilágnak az egyik szereplője a boszorkány, akit a kerszténység elterjedésével egyre többen a Sátán szolgájának tekintettek. A boszorkányoknak a középkorban két fajtáját különböztették meg. A striga, vagyis seprűs boszorkány a kereszténység felvétele előtti idők bűbájosa, aki a hiedelmek szerint állatok alakját is képes volt felvenni. A másik a malefica (nő) és a maleficus (férfi). Jelentésük rontó, ártó. Utóbbi fajtát a succubus és incubus névvel is illették.
Lidérc:
A boszorkányokra gyakran használták a lüdérc, lúdvérc, vagy ismertebb nevén lidérc kifejezéseket is. Egyfajta "nyomó démon". Innen ered a lidércnyomás kifejezésünk is. A "cubusok" azért köthetőek össze a lidércekkel, mert a mondavilág szerint szexuális álmot szórtak az áldozataikra, s közben nyomták azok mellkasát.
Más értelmezések:
A középkori mitológia egyik démona. A legendák szerint a démoni szerető éjszaka kéjes álmokat idéz elő, és a halandóval alvás közben szeretkezve elszívja az életerejét (életenergia). A kéjvágy mámorából és a beteljesült testiségből táplálkozik. Elképzelhetetlen szexuális kéjt ad áldozatának az elvett energiákért cserébe. A cubusok királynőjének, minden démon anyjának Lilithet tartják - róla egy másik cikkünkben olvashattok.
Ábrázolják különböző plusz testrészekkel, mint például denevérszárnyak, hosszú és éles karmok, ostorszerű farok.
Modern világunkban azokra az emberekre érthetjük, akik kimagaslóan nagy szexuális vágyat, ingert éreznek. Csábításuknak az ellenkező nem nem tud nemet mondani. Életerő elszívás képességüknek köszönhetően meglepően gyorsan gyógyulnak. Talán még az azonos neműek is vonzónak találják őket.