Van, hogy úgy érzed,
Nem kellesz senkinek,
De ha egy kicsit is jó ember vagy,
Mindig ott lesz egy barát, ki soha el nem hagy.
Ott lesz valaki,
Aki megért majd mindig,
Megbocsátja vétkeid,
Megbocsátja tetteid.
Ott áll majd melletted akkor is,
Ha te már a szakadék szélén állsz,
És ő lesz majd az is,
Aki visszahúz, és meglásd,
Olyan szörnyű semmi sem lesz,
Hogy elkövess egy hatalmas hibát,
Hogy eldobd magadtól az életet,
A legnagyobb kincset, ami neked is jár.
Bárki és bármi voltál.
Megbánod majd minden tetted,
Minden olyat, mi rossz volt,
S olyat már soha nem teszel,
Mi másnak fájót okoz.
Kegyelemből csak, legfeljebb,
Hogy segítsd a másikat ezzel,
Hogy ő is jobb útra térjen,
S példát mutass neki az életben.
Ekkor leszel igazán jó ember,
Ekkor bocsátják meg vétkeid,
S te felszabadultan élsz majd tovább,
S újra a kiválasztottak útjára vágsz.
Haladsz az úton, mit elkezdtél,
Mikor még kisgyermek voltál,
Akkor még nem vétkeztél,
Mert tudtad, hogy mi az: megbánás.