Valle Slims Montiel - Én nélküled, te egyedül

Valle Slims Montiel - Én nélküled, te egyedül
Hogy mondjam el, milyen nélküled az élet?
Boldog vagyok,
De közben bánt a dolog,
Mert elszakadnunk nem így kéne...
 
Olyanért hibáztatsz, amiről én nem tehetek,
Fennhordod az orrod,
De meglásd, leesel még a magas lóról,
Nem leszek ott majd akkor, hogy felkarolni segítselek.
 
Nem lesz majd melletted senki,
Mert elüldözöl mindenkit,
S akik most melletted vannak,
Kiismernek, s otthagynak.
 
Meglásd, így lesz ez,
Nem leszek ott, hogy segítsek,
És már nem bánt a dolog,
Hogy magányosan fekszel majd ott.
 
Elárvultan, sebesen,
S annyira már ismerlek,
Ez sem fog téged megváltoztatni,
S mindenkin újra át fogsz gázolni.
 
És még kérded:
Miért vagyok egyedül?
Nem jó az élet jó barátok nélkül,
Gondolkodj el egy kicsit ezen, 
 
Nézz magadba,
Hátha ott van a hiba,
Sőt! Biztos is,
Mert nem lehet vétkes kizárólag mindenki!